Hírek, interjúk

Interjú

2007.10.19.
Két évtizede a színpadon...
Interjú
Kevesen hinnék, hogy Mc Arnie – bár ezen a néven még csak most kezdik beazonosítani – idén december 31-én kerek huszadik alkalommal csap a billentyűk közé, hogy táncra perdítse a szilveszterezők népes tömegét. A meghatározhatatlan korú srác tavaly ősszel gondolt egy merészet, és néhány zenekari szezont követően szólókarrierbe kezdett.

- Mi volt az oka a döntésednek? Feloszlott talán a zenekarod?

- Nem, erről szó sincs. Ellenkezőleg, tavaly dobossal bővültünk, így igazi, élő muzsikát játszhatunk. A csapat valamennyi tagja zenél más formációban, van, aki több együttesben is, ugyanakkor jólesik, hogy ha Arnie Band-buliról van szó, a srácok automatikusan az első helyre sorolják ezt a fellépésüket, ehhez igazítják egyéb programjaikat, koncertjeiket. Nagy konfliktus ebből nem adódik, mert általában hétköznap, illetve pénteken vagy vasárnap szólítja el őket a kötelesség, mi meg szombatonként zenélünk együtt. Azt viszont nem tagadom, hogy a jelenlegi gazdasági és morális helyzetben az emberek bulizási kedve igencsak megcsappant. Sokszor ötezer forintokon múlik egy-egy meghívás: nemhogy négytagú, de még kéttagú együttest sem mernek megkockáztatni azok a szervezők, akik pár éve még rendszeresen adták a környékbeli csapatoknak a munkalehetőséget. Ilyen viszonyok között a piaci helyzet felelős azért, hogy adott esetben egyszemélyes fellépőként vállaltam el egy-egy rendezvényt. Ez a kettősség jelenleg is megfigyelhető: egyes igényes piacokon szerencsére nem a pénz számít, mehetünk mindannyian. Mások már csak 2-3 fős „light” zenekarban gondolkodnak, megint mások úgy érzik, az egyszemélyes változat számukra a leggazdaságosabb.

- Adódott-e ebből nézeteltérés, sértődés?

- Remélem, nem. Négyen vagyunk, mindannyian egy picit más-más zenei ízlésvilágot vittünk a csapatba. Maci rocker, Henrik és Roli a jazz-standard világban él, én a vidék zenéjét képviselem. Zenekari fellépéseinken elsősorban igényes hazai és külföldi repertoárt kell megszólaltatnunk. Amikor ismét szólókarriert kezdtem, valójában azt a piacot céloztam meg immár sokadszor, amit mindig is szerettem. Sok helyen számítottak rám, bíztattak, hogy egyedül is megállom a helyem. Nem hagyhattam cserben a közönségemet, a döntést valójában ők hozták meg.

- Nem sokat tétlenkedtél, míg a zenekari CD évekig érlelődött, a szólólemez már a szilveszteri bálra összeállt…

- A civil életben egy kőkemény üzleti világban élek, ahol nincs idő a találgatásra, mert a piac öt perc alatt kivégez. Nekem az a tempó lassú volt, egy CD-t igen is el lehet készíteni két-három hónap alatt, minőségi dizájnnal, igaz, ez Horváth Géza fotóművész és a Rebel-Lion Kft. érdeme elsősorban.

- Miért csak „lakodalmas” hallható rajta?

- Pontosítanék: az „Ohio” amerikai tradicionális dal, a „Nemcsak a húszéveseké a világ” magyar táncdal és filmzene, a „Jajj, már megint Dáridó” IHM-paródia. Nem titok, hogy ezeket a nótákat magam is nagyon kedvelem, tudatosan választottam őket. Nincsenek lassú számok, a tempó egyre jobban felpörög a lemez végére. Meggyőződésem, hogy ha valaki építkezésen, levesfőzés közben vagy házibulin hallgatja, akkor hasonló számokra vágyik. Az Arnie Band „Első fogás” című albumával megmutattunk szinte mindent: azt, hogy jól-rosszul, de tudunk latint, Máté Pétert, rockot, külföldi slágert, rock’n’rollt, reaggae-t, lírát játszani. Aztán jött néhány megrendelő és megkérdezte, hogy pörgőset nem is szoktunk zenélni? Innen jött az ötlet egy homogén bulialbum feljátszására. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vágynék egy szép lassú számokkal teletűzdelt albumra, vagy gyerekkorom kedvenc disco-nótáinak a feldolgozására. Majd mindent a maga idejében…

- Miért éppen „Ság hegy, Ság hegy...?”

- Aranyos történet! Annak idején gyakran cukkoltak minket a lagzikban, hogy olyant mondanak nekünk, amit úgysem tudunk elhúzni. Itt van például a Ság hegy, na azt húzzuk el…mi meg égtünk, de nemes bosszút forraltunk: írni kell egy nótát, ami erről a tájról szól, s ami adott esetben bedobható! A történet többi része már közismert. Amúgy az egyik legkedvesebb vidék a számomra, rengeteg jó buli van errefelé, az emberek pedig tündériek!

- A Quasimodo-költőversenyre azért ugye nem neveztek be ezzel az alkotással…

- Dehogynem! A viccet félretéve: gegnek indult az egész dal, a szöveg is ezt tükrözi. Mondjuk a „vápsuváp” és a bocsánatot kérő szájbergyerek után szerintem ez is elmegy. Arra azért ügyeltünk – és ezzel el is kotyogom a magyar slágergyártás legféltettebb titkait – hogy az állandó elemek visszaköszönjenek: barna kislány, édesanya, esküvő, lakodalom.

- Ez lenne a kulcs a sikerhez?

- Igen, szerintem nem szabad túl bonyolult szöveget írni, mert nem jegyzik meg. Remélem, legalább a dallamvilág tetszik…

- Nos, tényleg profi hangszerelésnek tűnik.

- Ez Dj. Krisz munkáját dicséri. Hihetetlenül alapos, remek füle van, zenei fantáziája pedig kimeríthetetlen. Döbbenet, hogy bizonyos motívumokból mit ki nem hozott!!!

- 2007 a disznó éve. Te mit vársz ettől a szezontól?

- Mivel a kínai horoszkóp szerint fém-disznó vagyok, ez az én évem (is) lesz. 2006-ban végre helyre került minden, nagyon sikeres évadot zártam, az idei pedig még jobbnak tűnik. Azzal, hogy a lemez és a honlap elkészült, részben már teljesültek is az álmaim. Jó lenne, ha a várva várt videoklip is elkészülne, és persze minél többet szeretnék utazni, fellépni, zenélni. Ahogy Noszty Feri mondta anno: csak egészség legyen meg kártyajárás!



Kapuvári Martin



Hírek, interjúk
2017.01.11.
https://veol.hu/kultura/ezek-a-2016-os-ev-legjobb-dalai-a-tanczeneszek-szerint-1810933

2017.01.11.
https://www.youtube.com/watch?v=HTiYrP86Kbs&list=PL7EF56D02C16324FC&index=2&t=242s

2016.01.19.
25:18-tól látható az összefoglaló. Szerkesztő-riporter: Varga András. Operatőr: Mike László.