Hírek, interjúk

Összefoglaló 2008.

2009.01.09.

7 megye, 87 fellépés – ez Mc Arnie tavalyi mérlege. 2008 számára minden idők egyik legjobb szezonja – egyben méltó megkoszorúzása 20 éves pályafutásának. A jubileum kapcsán felidézzük a „régi szép időket” is.

- Először is engedd meg, hogy gratuláljak a 20. évfordulóhoz. Vissza tudsz emlékezni, milyen is volt zenélni 1988. december 31-én, életed első „hivatalos” fellépésén?


- Köszönöm szépen, igen, természetesen mindenre nagyon élesen emlékszem, mintha csak most lett volna. 1988 nyarán Németországban vakációztunk, és szüleim – megjutalmazván a nyolc éves zeneiskolai tanulmányaimért – vásároltak egy szintetizátort. Már ott, német házigazdánknál kicsomagoltam, és a magam kis autodidakta módján elkezdtem „gépészkedni”. Manuálisan nem volt gond, hiszen zongorázni tanultam nyolc évig, de az akkordozás megszokást igényelt. Az első tapsot is itt kaptam egy igazi bajor sörözgetős házibuli során. Azon a nyáron mindennap szólt faluvégi családi házunkban a hangszer, a mezőről érkező emberek pedig vidáman integettek: köszönjük a zenét! „Milyen zenét, hiszen csak gyakoroltam a szántóföld felé fordítva a hangfalat!” – szabadkoztam, de persze jólesett az elismerés. Ebben egyébként később, iskolai, illetve családi-baráti ünnepeken is volt részem. Akkoriban csodaszámba ment, hogy valaki egyszemélyben képes műsort szolgáltatni. Hamar híre ment, hogy a Kovácsék fia zenélget ám! Mai ésszel mulatságos, hogy egy száz nótából álló repertoárral bátorkodtam elvállalni a legendás Magdi bár évbúcsúztatóját. Nem voltak sokan, de táncoltak, mulattak, adtak némi borravalót, meghívtak egy-egy üdítőre, így máris megízleltem a fellépés adta életérzés örömeit.


- Ekkor még alig múltál 17 éves. Harmadikas gimnazistaként hogyan élted meg első sikereidet? Megváltoztatta mindennapjaidat az újéletforma?


- A szabadidőmet innentől kezdve a gyakorlás, és az örvendetes módon megszaporodott fellépések töltötték ki, de ezt cseppet sem sajnáltam. Még barátnőm sem volt, mindent egy lapra tettem fel! Borzasztóan komolyan vettem a zenélést, és az eredmények nem is maradtak el. Furcsa volt, hogy miközben imádok zenélni és bezsebelni a tapsot, a sikert, a bíztatást, mindezért még fizetnek is.


- Apropó, pénz. A jólét megváltoztatta-e személyiségedet? Nehéz lehetett mindezt gyerekfejjel feldolgozni, a pénzt beosztani.


- Jólét!? Ne viccelj! :-) Oké, tény, hogy az első Puma cipőmet egy búcsúi bál keresetéből vettem, de utána mindig akadt valami a hangszerparkban, ami beszerzésre, cserére, bővítésre várt. Ez egyébként a mai napig igaz. Arra viszont büszke vagyok, hogy Szombathelyen olyan fősulisok életszínvonalát élhettem, akiket módos családjuk pénzelt, így utólag, szerintem ész nélkül. Nekem nem volt erre szükség, bár playboy voltam én is: bulihegyek, ruhák, pazarlás, de önerőből!


- Ekkor már a kilencvenes évek közepén járunk. Évről évre ismertebb lettél. Ha jól emlékszem, volt olyan szezon, amikor száz fölött volt a bulik száma.


- Igen, de ezen már legfeljebb csak nosztalgiázhatunk. Akkoriban Szellem Karcsi, egy tapasztaltabb kolléga azt mondta: vannak jó és rossz idők, nem szabad kétségbeesni. Utóbbi alatt azt az ötévente periodikusan visszatérő diszkómániát értette, amikor az élőzene háttérbe került átmenetileg. Igaza volt, más kérdés, hogy ma karaokee-estekkel, Cd-ről, diszkós által „lejátszott” lakodalmakkal kell megvívnunk a magunk harcát. Elszomorító!


- Mielőtt nagyon nekikeserednél, azért mondjuk gyorsan el: veled még mindig fut a szekér! Legalább is a 2008-as esztendőt átlapozva az az érzésem, hogy neked minden összejött…


- Tényleg nincs okom a panaszra. 7 megye 21 településén összesen 87 ízben csaptam a billentyűk közé. Azért „csak” ennyiszer, mert utazások és egyéb elfoglaltságok, illetve bizonyos erkölcsi fenntartások (Nagypéntek, Halottak napja tabu!) miatt nem vállaltam el mindent.


- Ezúttal hoztál magaddal táblázatokat is. Meglepő, hogy a megyék sorát Vas vezeti.

 
- Engem nem lep meg. A kis oszlop a megyéhez tartozó, általam „bevett” települések számát jelzi. Ezt a statisztikát is Vas megye vezeti 2 várossal és 5 faluval. Közülük mindenhol legalább kétszer-háromszor megfordultam. Somogy megye jó helyezése Siófoknak köszönhető. Öt Győr-Moson-Sopron megyei község is vendégül látott tavaly, Kisfalud (Arnie Band) és Cirák ráadásul duplázó újoncként. Ugyancsak az első fellépést biztosította a Komárom-Esztergom megyei Tata, a Pest megyei Inárcs (Boxer Band, DJ Bendzsóval!), valamint a Zala megyei Balatongyörök (Arnie Band),


- Második grafikonod részletezi is az egyes települések rangsorát. 2007-hez hasonlóan ezúttal is Sárvár aratott.

 
- Az egész éves kiegyensúlyozott foglalkoztatottságot Siófok szezonális dömpingje sem tudta felülmúlni, utóbbi tehát ezüstérmes lett. Pápának, lakóvárosomnak a bronz jutott, de kis híján még Celldömölk is megelőzte. Fenyőfőn tudatos szervezőmunka folyik, ugyanezért dicséret illeti Intaházát és Sitkét is. Hat falu kétszer is bizalmat szavazott. Az újoncokról már szóltam. Jó érzés volt visszatérni Sümeg, Veszprémvarsány, Tényő lakodalmaiba. Egyházaskesző és Ganna a régi szép idők remek hangulatú báljait elevenítette fel, tessék csak bekukucskálni a képgalériába!


- Azért ez az év bizonyára hozott kellemetlen meglepetést is.


- Sejtem, mire gondolsz, igen, tény és való, az élőzenét játszó, négytagú Arnie Band feloszlása kudarcélmény, még akkor is, ha a kéttagú/egyszemélyes formációban még sikeresebb, még eladhatóbb lett a produkció. Harag persze már nincs, legalább ilyen szép pályafutást és annyi remek bulit kívánok volt kollégáimnak, mint amennyiben nekem tavaly, illetve az elmúlt 20 évben részem volt!


- A 2008-as esztendő legnagyobb dobása?


- Egyértelműen az I. Pápai Zenésztalálkozó, amelyen valamennyi meghívott társunk részt vett! A rendezvény elérte célját, remekül éreztük magunkat, tele vagyunk ötletekkel, nem is vitás, hogy idén ismét összeülünk! Kiváló volt a sajtóvisszhang, megjelentünk a Veszprém megyei Naplóban, a Pápa és Vidéke című helyi újságban, szerepeltünk a Klub Rádióban, valamint a Pápa Tv-n.

- 2008-ban sok minden történt, a teljesség igénye nélkül megemlítenél pár csemegét?


- Márciusban szokatlan felkérést kaptam, amire rövid gondolkodást követően igent mondtam. Így kerültem a Balaton déli partjára, ami egy izgalmas, új, tapasztalatszerzés gyanánt kiváló lehetőségnek ígérkezett. Siófokon jól éreztem magam, és értékes barátságok is szövődtek. Vendégként jövőre is meglátogatom a srácokat terveim szerint. Inárcson, a Kerpner udvarházban – ahonnan a Fásy-mulató is szokott jelentkezni – Bendzsó barátommal szórakoztattuk a nagyérdeműt, itt tehát alkalmi formációban léptünk fel. Sümegen a viharos eső miatt a templomból ki sem tudott jönni a násznép, magam is birkóztam az elemekkel, mi tagadás! Gyermekműsorunkkal több alkalommal is szórakoztathattuk a legifjabbakat. Zenekarunk fellépett többek között céges fesztiválon, falunapon, búcsúban, lagziban, iskolai bálokon, több száz fős, rangos rendezvényeken. De szívesen elvállaltam kisebb családi, baráti kollektívák születés- és névnapi házibuliját is.


- Tavaly ilyenkor meglehetősen óvatos várakozásokkal tekintettél a szezon elé, aztán jócskán túlteljesítetted a terveket. Idén lehet-e egy zenész optimista a válság dacára?


- Én például az vagyok! :-) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a 2008-asnál több fellépést várnék, vagy annak elmaradása esetén csalódást éreznék. Tudomásul kell venni, hogy a realitás évi 60-70 rendezvény. Ez teljesíthető cél, és ha a formálódó bulinaptárra nézek, úgy érzem, 2009-ben is egy kellemes, változatos szezon elé van kilátás.


Kapuvári Martin



Letölthető dokumentumok:
Hírek, interjúk
2017.01.11.
https://veol.hu/kultura/ezek-a-2016-os-ev-legjobb-dalai-a-tanczeneszek-szerint-1810933

2017.01.11.
https://www.youtube.com/watch?v=HTiYrP86Kbs&list=PL7EF56D02C16324FC&index=2&t=242s

2016.01.19.
25:18-tól látható az összefoglaló. Szerkesztő-riporter: Varga András. Operatőr: Mike László.