Hírek, interjúk

- Nem akármilyen esztendőt zártál 2010-ben, hiszen 6 megye 25 településén 76 ízben léptél fel. Hogy bírod?
Köszönöm, kiválóan, bár ha a tavaszi fogyókúrámmal visszanyerem a versenysúlyomat, majd még jobban… Komolyra fordítva: soha nem zavart, hogy akkor dolgozom, amikor más pihen. A zenélés nekem elsősorban szórakozás, nem is tudnám például elképzelni, hogy milyen egy Szilvesztert vendégként átmulatni. Szerencsére ez a „veszély” nem is fenyeget, idén is rengeteg felkérést kaptam.
- Ráadásul tavaly ismét eljutottál új helyszínekre, feltűnően sok az „újonc” a listán.
Való igaz, Romhány egyben egy új, zenei szempontból egy eddig még be nem cserkészett megyét is jelentett, Monorierdő és Pannonhalma is kiváló bulikat adott. Kisebb meglepetés, hogy Veszprém megyében három új piacra is sikerült belépni, Malomsok és Városlőd mellett arra a Balatonfüredre, ahová 2011-ben már biztosan több ízben is vissza fogok térni. Ne menjünk el szó nélkül Kemenessömjén mellett, ami így, báli szempontból szintén újonc, mindjárt 5 alkalommal (!), és fantasztikus érzés volt Marcaltőre, Szergénybe, Pápateszérre, régi nagy sikereim helyszínére ismét eljutni. Ugyancsak említést érdemel a soproni Dömötöri Cukrászda/John Bull Étterem rendkívül hangulatos kerthelyisége a belváros szívében.
- Apropó, kerthelyiség, a pletykák szerint Mr. Bikicsunáj segített egy döntést meghozni…
Így is mondhatjuk. Nem lenne sportszerű egyoldalúan véleményt mondani egy megbízóról, különösen, ha több éves együttműködés áll a hátunk mögött, ezért igyekszem a tényekre hagyatkozni. Az utolsó fél évben megromlott a kapcsolatom a  sárvári Tinódi Fogadó vezetésével. Bár a közönséggel és a személyzettel kiváló volt a viszonyom, a  vezérkar folyamatos vegzálását egyre terhesebb volt eltűrni. Amikor a műsorom állandó részét képező popparódia egyikét – jelesül Szarka László elhíresült Bikicsunáj-előadását – prezentáltam a közönség kifejezett kérésére, a 10 méterre lévő recepcióból telefonon (!) jött az ukáz minősíthetetlen stílusban! Nézd, 23 éve zenélek, a műsorom pedig a szellemi termékem, és ez így is marad! Éveket, széthajtott hangszereket, autókat, cipőket stb. áldoztam arra, hogy évi akár 40 alkalommal az étterem rendelkezésére álljak. Hogy mi a köszönet? Az „oszd meg és uralkodj” elve, magyarán, addig jó, amíg minden zenész kollégát mindenkivel össze lehet ugrasztani. Ehhez azonban nem vagyok hajlandó asszisztálni, nem tűrtem például soha, amikor elődömet, a méltán népszerű Bendzsót minősítgették rosszindulatú és dilettáns kritikával. Eljött a nap, amikor azt mondtam: köszönöm, elég! Zenélni, de nem minden áron!
- Ha már a bajtársi szolidaritásnál tartunk, harmadszor randevúztak a kollégák Pápán…
A Regionális Zenésztalálkozóra gondolsz nyilván. Nos, idén bátran szakítottunk a hagyományokkal. Ragaszkodtunk ugyan a Boszorkánykonyha házias ízeihez, de a helyszín a Happy Day Panzió volt, gondolván a szállóvendégek elhelyezésére is. 4 megye delegáltatta magát, különösen emlékezetes Seller Robiék, az R-Stone és elsősorban a Soproni Music Café ámulatba ejtően nívós fellépése. Még magunk is meglepődtünk, hogy táncra perdült a csapat! Jó kis móka volt, aki nem jött el, magára vessen! Le lehet nézni minket, egyszemélyes zenekarokat, nekem meg az ötlettelen Delta-klónokról van meg a véleményem!
- Apropó, zenekar. Most akkor van vagy nincs Arnie Band?
Nincs, illetve kifejezett kérésre, alkalmi formációban persze miért is ne lehetne örömzenélni? Idén is volt rá precedens, illetve szívesen biztosítok lehetőséget ifjú tehetségek bemutatkozására. Igazi kincs van a torkában például az X-faktor válogatásán is feltűnt Tálos Evelinnek, akire tessék odafigyelni, őstehetség!
- Melyek voltak az esztendő legjei?
Naná, hogy a 24 órás marcaltői lagzi, bár a két napos sitkei szülinapi party sem volt akármi! De akármerre is jártam, rengeteg szeretetet kaptam, így nem szeretnék kiemelni senkit sem, mind a lagzik, mind a bálok sok-sok szép emléket és barátságot adtak!
- Vannak-e tervek 2011-re?
Csak annyit kívánok, hogy sok-sok alkalmunk legyen bulizni! Tele vagyok szokás szerint ötletekkel, szinte minden hónapra lesz valami meglepetés, újdonság a közönség részére. Titokban pedig abban reménykedem, hogy a „Ne pisálj bele…”-szintű nóták szellemi színvonalánál tényleg nincs lejjebb, és végre játszhatunk normális dalokat! Alapelvem továbbra is, hogy amit el lehet, azt el kell játszani élőben, mert ettől lesz fílinges, egyedi a műsor. Hogy ez elavult, korszerűtlen lenne? Vállalom. Végezetül hadd használjam ki az alkalmat, hogy mindenkinek megköszönjem az elmúlt esztendő sok-sok meghívását, tapsát és bíztatását, egyben boldog, pörgős, sikeres új évet kívánva közönségnek, szervezőknek s kollégáknak egyaránt!

K.M.