Intro

2006. őszén egy új név tűnt fel a szórakoztatózene piacán.

 De vajon kit rejt az Mc Arnie név?


Üdv mindenkinek!

Hát ki más is volnék :-)… Ugye találkoztunk már valamelyik lagziban, falunapon vagy bálon? Esetleg osztálytalálkozón, banketten, búcsúban, fogadáson?

1978 lehetett, amikor egy kedves néni megkérdezte, hogy szeretnék-e zenét tanulni, én pedig túl gyáva voltam ahhoz, hogy nemet mondjak. Na így kezdődött minden. A fentiekből több dolog következik. Az egyik, hogy ezek szerint harminc is elmúltam (sajna), a másik, hogy azért nem ma kezdtem (nem sajna).

Igazából mindig is vonzott valami beteges delej a csili-vili hangszerekhez. Akkoriban működött Pápán hangszerbolt (hmm, úgy látszik, volt rá kereslet…), én meg csak álltam kb. négyévesen, és lestem a lakkozott dobot, a harmonikát, a csörgőt, a mágikus Vermona erősítőket és hangfalakat, a kedvencem azonban mégiscsak egy állványon bólogató csöves orgona volt! Valami akkor indulhatott meg bennem… ezt a képet örökké magam előtt látom. Duci kisgyerekké cseperedve mindjárt be is akartak tolni trombitára, mondván, nekem való, Lajcsi szerencséjére ezt akkor passzoltam. Aztán megpróbáltuk a lehetetlent: zongoristát faragni belőlem

 

 ezekkel az ujjakkal!

 

Ha nincs Dezső Erzsi néni, ez a kísérlet biztos bukta lett volna. Édesné Ági néni meg szépen belém verte a szolfézst. Azóta sem győzöm eléggé megköszönni Neki: az OSZK-vizsgát nekifutásból, a Zeneiskolában szerzett ismereteimből ugrottam meg. (Milyen kár, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint senkit nem érdekel, hogy van-e vizsgád, az garázdálkodik zenésznek álcázva a piacon, aki akar ...) A klasszikus zenei műveltség, amit itt kaptam, olyan örökség, amire büszke vagyok.

A sors iróniája, hogy 1988-ban, amikor megkaptam az első szintetizátoromat, legfeljebb a zongorán és a pianínón boldogultam el, s mivel ilyen jellegű képzés még nem volt, autodidaktaként kellett elsajátítanom a „gépészkedést”. Több mint húsz éve, hogy lezenéltem az első nyilvános fellépésemet…

1992-ben a sorozatos technika- és repertoárbővítés gyümölcsét leszüretelve már a fővárosban is zenélhettem, méghozzá a legendás Gellért Szállóban, ugyanezen év őszén pedig külföldre, Franciaországba is eljutottam, hála az ottani magyar kolónia szervezőcsapatának. Azóta Ausztriában is jártam hangszereimmel, s nem titok, hogy újabb külföldi fellépések szervezése van folyamatban!

2003-ig több száz lakodalom és ezernél is több egyéb rendezvény zeneszolgáltatója voltam. Bejártam az országot, eljutottam a szomszédos megyéken túl például az Alföldre is. Ebben az évben határoztam el, hogy feladván addigi magányos farkas-státuszomat, zenekart építek magam köré. Először Maci, a gitáros csatlakozott, s mivel a fogadtatás többnyire kedvező volt, jöhetett még ezen év őszén Henrik, a virtuóz kezű basszusgitáros. Csapatunk 2006 nyarán egy  dobos leigazolásával erősített.

 

Arnie Band

 

 

2008. nyarán távozott a dobos és a basszusgitáros, 2009-ben pedig Macit szólította el a munkahelyi kötelezettség. Jelenleg egyedül zenélek, s próbálok a különböző zenei igényeknek egyszemélyes zenekarommal megfelelni.

Most pedig, a kissé hosszúra nyúlt bemutatkozást követően lépj be

Mc Arnie

birodalmába! Jó szórakozást!




Hírek, interjúk
2017.01.11.
https://veol.hu/kultura/ezek-a-2016-os-ev-legjobb-dalai-a-tanczeneszek-szerint-1810933

2017.01.11.
https://www.youtube.com/watch?v=HTiYrP86Kbs&list=PL7EF56D02C16324FC&index=2&t=242s

2016.01.19.
25:18-tól látható az összefoglaló. Szerkesztő-riporter: Varga András. Operatőr: Mike László.